engem nem érdekel
hogy a harmatvirágos
útpor-füstös szél elfújja a lelkemet
nem érdekel hogy
rongycafatként heverek majd a pusztán
nem érdekel ha egy-egy
állat sajnálkozva mereszti rám
világot tükröző tekintetét
(mert az még őszinte,
mert az övék még őszinte)
s az se, ha egyikük-másikuk
vacsorájának érez
és belém vájja szorító karmát
nem érdekel
-csakazértsem-
ha nyomtalanul veszek majd bele
a végnélküli acélszürke ködbe
ha az eső belemossa
minden egyes emlékem a földbe
nem.
csak egy a fontos
csak egy számít ebben a
nyomasztó fergetegben
nem az hogy hogyan
nem az hogy mivégre
nem az hogy miért
s hogy miként lesz vége
csak egy:
itt jártam
s éltem
|