Nem kell az élet, mit kosaradból nekem kínálsz, anyó
Nem kell a tudás, mit almád lehelete ígér
Vak vagy, ha nem látod: gyümölcseid megmérgezték, anyó
S a világ fáin többé nem nő fénylő levél
Üres a kifakult égbolt
Ősz nem kavar holt avart
A messzi barlangokból
A visszhang hangja kihalt
Kiáltanék, a ködön átrohanva megmentenélek, anyó
De megcsúszik talpam a rozsdás köveken
Végignézem hát sírva, ahogy lassan porba hullasz, anyó
Hogy lelked lecsupaszul, s ott fekszik meztelen
Hófehérke is lenyelte a mérget
A gonosz mostoha mérgezte meg őt
Mi körmünkkel vájjuk le fáinkról a kérget
Anyó halott, és mi öltük meg őt. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
