Kiskoromban még hittem a csodákban.
Hittem benne, hogy létezik igazság,
Hogy minden ember egyformán kapott
Jót s rosszat a sorstól, mikor ide jutott.
Hittem, minden új nap gyönyörű lehet,
S hogy igazak a mesék.
Hittem, hogy az álmok varázslattal telik,
Hogy angyalok vigyázzák lépteink,
S egy jóságos Hatalom irányít mindent.
Elhittem azt is, hogy minden ember egy csoda,
S hogy küldetéssel jövünk a világra.
Küldetésem mára köddé foszlott,
Pokolbéli tűz égeti csontjaim,
Lelkemet nem lelem a sötétség falában,
Szeretetért csak néhány őszinte szót vártam.
A napokból a csodák régen kivesztek,
Az angyalok hangja őrült és komor.
Az órák, hetek, évek egyre összefolynak,
Újat e Földre most már sosem hoznak.
Hogyha mégis hinnél, ne félj, nemsokára
Kiöli hitedet az idő örök, néma lénye -
Ne gondolj, barátom többé a reményre! | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
