|
III.
Grizabella 2008.02.22. 08:32
III.
Mégis láttam a fényt.
A napnak hittem először
Mert a sötét, kiürült világ közepén úgy elkápráztatott,
Úgy vágta szemembe bűntelen sugarát
Hogy meztelen álltam teljessége előtt
S le kellett hunynom fáradt pilláimat, hadd pihenjenek.
Aztán könnyek jöttek
Mert még így is bántott a hirtelen boldogság
Ajándék könnyeket kaptam a Fény istenétől
Hogy szabadon sírhassak egy kicsit,
Magamba szállva, egyedül
Egy összerombolt világ omladéka felett
Amit nekem kell majd újra összeraknom
Egyesével, ezer apró darab…
S én félek, hogy nem lesz hozzá erőm
Mert gyenge vagyok, öreg, néma, vak -
Talán össze is borul az egész majd hajnalra…
S dolgozom majd görnyedt hátamon
Bűneim súlyával, önmagam súlyával,
Mígnem egyszer végleg meghalok.
Mégis meg fogom tenni,
mégis őrködnöm kell
az élet elültetett, gyenge magva felett
Ködlétrára állok majd
S parázslóan fényes
csillagokat gyújtok a romlott fennsík felett.
Ezt mondja a Fény is,
kinek lángkarja még mindig
szemhéjamon motoz,
Én pedig végre megnyugodván
ölelésre nyitom
hunyva tartott szemem –
S ekkor a láng ellobban,
a fény végleg elenyész -
csak egy gyufa lobogása
szórakozott velem.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
